Hidrogénmeghajtású drón: 70 percig repült a SZTAKI tesztjén

A HUN-REN SZTAKI tesztjén az akkumulátoros hexakopter 21 percig, a hidrogén-üzemanyagcellás változat 70 percig repült. A több mint háromszoros különbség új lehetőségeket vet fel az ipari felmérésekben, de a hidrogén tárolása, költsége és a hasznos teher továbbra is fontos korlát.

Egy októberi magyar drónkísérletben 70 percig maradt a levegőben a hidrogén-üzemanyagcellás hexakopter, miközben azonos alapplatformra épülő, akkumulátoros változata körülbelül 21 perc után leszállt. A HUN-REN SZTAKI kutatói szerint az eredmény alátámasztja, hogy bizonyos feladatoknál a hidrogénes meghajtás jelentősen növelheti a repülési időt. Ipari szempontból azonban legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyi hasznos terhet vihet a gép, mennyibe kerül egy bevetés, és hol oldható meg biztonságosan az üzemanyag-utánpótlás.

A HUN-REN SZTAKI 2026. november 5-én megjelent eredeti beszámolója szerint a tesztet október 14-én végezték a „Hidrogén Meghajtású, Kooperatív Vezető Nélküli Távérzékelési Eszközök és Kapcsolódó Adatfeldolgozó Keretrendszer Kutatása” című TKP21-NVA projekt részeként. A Helló Sajtó november 6-án tette közzé a kutatóintézet közleményét. Az esemény dátumát és a későbbi sajtómegjelenés időpontját ezért érdemes külön kezelni.

Azonos drónplatform, két különböző energiaellátás

A kutatók két Gryphon típusú, hatrotoros multikoptert hasonlítottak össze párhuzamos repüléssel. Az egyik hagyományos lítium-polimer akkumulátorokból kapta az energiát; a másik hidrogénnel működő üzemanyagcellát és kiegészítő akkumulátorokat használt.

Műszaki jellemző	Akkumulátoros konfiguráció	Hidrogénes konfiguráció
Alapplatform	Gryphon hexakopter	Gryphon hexakopter
Energiaellátás	2 db, 6 cellás, 22,2 V-os, 22 000 mAh-s Li-Po akkumulátor	IE-Soar 2,4 kW-os üzemanyagcellás rendszer
Hidrogéntartály	Nincs	5 liter, 300 bar töltőnyomás
Kiegészítő akkumulátor	A fő energiaforrás maga az akkumulátor	2 kisebb egység indításhoz és vészhelyzetre
Konfiguráció tömege	11,4 kg	18,1 kg
Mért repülési idő	Kb. 21 perc	70 perc

A hidrogénes gép 6,7 kilogrammal, megközelítőleg 59 százalékkal nehezebb volt, mégis tovább repült. A két eredmény hányadosa 70 / 21 = 3,33, vagyis a konkrét mérésben a hidrogénes konfiguráció több mint háromszoros repülési időt ért el. Az „akár három és félszer” megfogalmazás itt kerekítés, nem egy második, hosszabb mérés eredménye.

A teljes tesztet videóra vették. A felvétel gyorsított szakaszokat is tartalmaz, ezért a közzétett, nagyjából hétperces videóhossz nem azonos a tényleges repülési idővel. A közölt számok a kutatók tesztbeszámolójából származnak; a nyilvánosan elérhető anyag nem helyettesít több körülményre kiterjedő, független tanúsítási vizsgálatot.

Miért repülhet tovább a hidrogén-üzemanyagcellás drón?

Az üzemanyagcella a fedélzeti hidrogén és a levegő oxigénjének elektrokémiai reakciójával állít elő villamos energiát, amely az elektromos motorokat táplálja. A hidrogén tárolásához nagy nyomású tartályra, nyomásszabályozásra és megfelelő biztonsági rendszerekre van szükség. A villamos hajtás tehát mindkét változatban megmarad; a különbség az, hogyan visz magával a drón energiát.

Az üzemanyagcella teljesítményleadását akkumulátor egészítheti ki, különösen indulásnál, hirtelen teljesítményigény esetén, illetve tartalékként. A SZTAKI tesztjében a hidrogénes hexakopter két kis akkumulátort is hordozott. A kutatóintézet szerint ezek többek között a rendszer indítását és meghibásodás esetén a vészleszállást szolgálják.

A hosszabb üzemidő ára a bonyolultabb rendszer. Egy tartály, egy üzemanyagcella, a hűtés, a nyomástechnika és a biztonsági berendezések mind tömeget és költséget jelentenek. A repülési időt a szél, az útvonal, a manőverek, a hasznos teher, a hőmérséklet és az üzemeltetési tartalék is befolyásolhatja. A 70 perces eredményből nem következik, hogy ugyanilyen ideig repülne a gép teljes érzékelőterheléssel, minden időjárási helyzetben.

Mire lehet jó az iparban a hosszabb repülési idő?

Az ipari alkalmazásoknál gyakran nem egyetlen drónfelszállás a drága, hanem a helyszíni munkacsapat ideje, az ismételt akkumulátorcsere, a megszakított adatgyűjtés és az újbóli indulás. A hosszabb repülés ezért bizonyos feladatokban értéket teremthet.

Energetikai és közműhálózatok felmérése: hosszú vezeték- vagy csőszakaszok, kapcsolódó létesítmények és nehezen megközelíthető helyszínek rendszeres szemléje.
Ipari telephelyek és nagy raktárbázisok ellenőrzése: tetők, kültéri infrastruktúra és kiterjedt objektumok dokumentálása optikai vagy hőkamerás eszközökkel.
Bányák, építkezések és nagykiterjedésű területek térképezése: fotogrammetriai, LiDAR- vagy egyéb távérzékelési adatgyűjtés, amikor sok egymást követő felszállás helyett hosszabb folyamatos mérés előnyös.
Környezetvédelmi és katasztrófavédelmi felmérések: nagyobb területek felügyelete, megfelelő érzékelőkkel és jogszerű repülési feltételekkel.

Ezek potenciális felhasználási területek, nem bizonyítottan teljesített SZTAKI-megbízások a mostani tesztben. A valódi többlet attól is függ, mekkora területet tud lefedni az eszköz, mekkora hasznos terhet hordoz és az adatminőség megfelel-e a feladatnak.

Magyarországon más drónos kutatásoknál is fontos szerepet kap a hosszabb repülési idő és a precíziós adatgyűjtés. Az IPAR24 korábban bemutatta a Soproni Egyetem LiDAR-os felmérődrónjait. Ezek merevszárnyú, függőlegesen felszállni képes eszközök, tehát más kialakításúak és eltérő feladatra optimalizáltak: repülési idejüket nem lehet egyszerűen a most tesztelt hexakopterével összevetni.

Mi szabhat határt az ipari terjedésnek?

A hidrogén ellátása és biztonságos kezelése az egyik legfontosabb gyakorlati kérdés. Egy gyártelepen vagy távoli mérési helyszínen a sűrített gáz szállítása, tárolása, töltése és a tartályok ellenőrzése külön előkészítést kíván. Az amerikai Pacific Northwest National Laboratory mobil hidrogénes rendszerekről szóló biztonsági jelentése a pilóta nélküli légijárművek energiaellátását is a speciális kockázatokkal járó alkalmazások közé sorolja.

A beruházás gazdaságossága sem ítélhető meg a repülési percek alapján. A döntéshez legalább a következőket kell felmérni:

Mennyibe kerül a teljes drón, az üzemanyagcella, a tartály és a biztonsági rendszer?
Mennyibe kerül a hidrogén logisztikája és egy repülési óra, a karbantartással együtt?
Mekkora hasznos teher marad a tényleges feladat érzékelői számára?
Mennyi kieső idő spórolható meg a rövidebb, akkumulátoros repülésekhez képest?
Hogyan teljesít a rendszer eltérő időjárásban, ciklusszámmal és terheléssel?

Egy 2024-ben az Energy Conversion and Management folyóiratban megjelent műszaki-gazdasági kutatás is arra jutott, hogy az akkumulátor és az üzemanyagcella közötti választás erősen függ a küldetés hosszától és a rendszer tömegétől. Más szóval: a hidrogén nem minden drónfeladathoz automatikusan jobb megoldás.

A repülési és légtérhasználati szabályokat a hajtásmód nem írja felül. Üzemi bevezetés előtt a szükséges engedélyeket, a pilóta nélküli légijármű kategóriáját, a helyszíni biztonsági eljárásokat és a műszaki megbízhatóságot is értékelni kell.

Mi a magyar kísérlet legfontosabb tanulsága?

A HUN-REN SZTAKI eredménye egy jól körülhatárolt, dokumentált műszaki demonstráció: két összehasonlítható Gryphon hexakopter közül a hidrogénes, noha nehezebb volt, jelentősen hosszabb ideig maradt a levegőben. Ez különösen a nagy területet bejáró, időigényes távérzékelési munkák miatt figyelemre méltó.

Az új technológia ipari sikere azonban nem egyetlen rekordpercen múlik. Az lesz a döntő, hogy a hosszabb üzemidőből biztonságosabb, megbízhatóbb vagy olcsóbb teljes munkafolyamat állítható-e össze, és ez valós körülmények között is reprodukálható-e.