A Corvinus és az ELTE 93 magyar település adatait vizsgáló kutatása szerint a házhoz menő gyűjtéshez a pandémia időszakában évi 11,76 kilogrammal több szelektíven gyűjtött hulladék társult fejenként, miközben a vegyes hulladék mennyisége nem csökkent érdemben. Mit jelent ez a begyűjtőknek és a feldolgozóüzemeknek?
A szelektív hulladékgyűjtés terjedése nem feltétlenül jár együtt a vegyes kommunális hulladék csökkenésével. Erre jutott Maró Zalán Márk és Ráti József kutatása, amely 93 magyar település 2012 és 2023 közötti adatait elemezte. Az eredmény a hulladékbegyűjtés és a feldolgozóüzemek számára is tanulságos: nem elég több anyagot külön gyűjteni, azt is mérni kell, valóban kevesebb hulladék keletkezik-e, és a begyűjtött anyagból mennyi válik hasznosítható másodnyersanyaggá.
Az eredményeket a Budapesti Corvinus Egyetem 2026. november 6-i közleménye ismertette, a kutatás pedig az Environmental Challenges folyóiratban jelent meg Behavioral response to convenience: A natural experiment on door-to-door selective waste collection címmel.
Mit talált a 93 települést vizsgáló elemzés?
A kutatók olyan települések adatait hasonlították össze, ahol a papír és a műanyag házhoz menő, kétedényes szelektív gyűjtése működött, olyan helyekével, ahol nem állt rendelkezésre ugyanilyen rendszer. Az elemzés a koronavírus-járvány időszakát természetes kísérleti helyzetként használta, mert a háztartási fogyasztás és a csomagolási hulladék összetétele is megváltozott.
A kutatási publikáció és az egyetemi tájékoztatás szerint a szelektív rendszert működtető településeken a vizsgált járványidőszakban évente átlagosan 11,76 kilogrammal több szelektíven gyűjtött hulladék jutott egy lakosra. A vegyes kommunális hulladék mennyiségében ugyanakkor nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns csökkenés.
Ez nem azt jelenti, hogy minden magyar lakos egy évben ténylegesen 11,76 kilogrammal több összes hulladékot termelt. Az adat a vizsgálat meghatározott településeire, összehasonlítási módszerére és időszakára vonatkozó becsült különbség. Az összes hulladék növekedése lehetséges értelmezés, de a begyűjtött mennyiség emelkedése önmagában nem bizonyítja, hogy minden többlet újonnan keletkezett szemét volt.
Miért nem csökkent a vegyes hulladék?
A kézenfekvő várakozás az, hogy ha több papír és műanyag kerül a szelektív edénybe, ugyanennyivel kevesebb jut a kommunális gyűjtőbe. A valóságban az anyagáramok ennél összetettebbek. Az otthoni csomagolásfelhasználás, a házhozszállítás, a fogyasztási szokások és az elkülönítés pontossága egyszerre változhatnak.
A kutatók egy lehetséges magyarázatként a könnyebb hulladékleadás pszichológiai hatását emelik ki: ha a szelektálás kényelmes, a fogyasztó kisebbnek érezheti a termékhasználat környezeti terhét. Ezt a jelenséget visszapattanó hatásnak is nevezik. A viselkedési magyarázatot azonban nem szabad összekeverni azzal az állítással, hogy minden egyes házhoz menő gyűjtőrendszer bizonyítottan túlfogyasztást okoz.
A kommunális hulladék összetétele szintén számít. A papír és műanyag mennyiségének változása nem feltétlenül követi az üveg, a biohulladék, a textil vagy a vegyes frakció alakulását. A gyűjtési logika különbségei miatt a települések közötti összevetést csak azonos módszertannal érdemes elvégezni.
Mit jelent ez a hulladékbegyűjtő és feldolgozó vállalatoknak?
Az első fontos tanulság, hogy a begyűjtött szelektív tonnamennyiség nem azonos a tényleges újrafeldolgozással. A válogatóüzemeknek meg kell mérniük a szennyezett, nem odaillő és technológiailag nem hasznosítható frakciókat is. A több beszállított tonna növelheti a szállítási és válogatási terhelést, miközben az értékesíthető másodnyersanyag aránya akár változatlan maradhat.
A második tanulság a kapacitástervezéshez kapcsolódik. A begyűjtési útvonalak, járműkihasználtság, átrakóállomások és válogatósorok teljesítménye csak együtt optimalizálható. Ha a szelektíven összegyűjtött mennyiség nő, de a vegyes hulladék nem csökken, a szolgáltató könnyen két párhuzamosan terhelt anyagárammal találkozhat.
A harmadik kérdés a minőség. Egy korszerű válogatóban a kézi ellenőrzést sziták, mágnesek, örvényáramú leválasztók, optikai érzékelők és bálázógépek egészíthetik ki. Hogy melyik technológia gazdaságos, azt a hulladékáram összetétele, térfogata, szennyezettsége és az átvevői követelmények határozzák meg.
Milyen mutatókat lenne érdemes együtt követni?
Egy hatékony rendszer nem kizárólag a szelektív gyűjtés növekedését tekinti eredménynek. A döntéshozóknak legalább az alábbi mérésekre érdemes támaszkodniuk:
- Külön gyűjtött mennyiség: kilogramm/fő/év vagy tonna/település, anyagáramonként.
- Vegyes hulladék: azonos időszakban, ugyanazzal a lakosságszám- és módszertani korrekcióval.
- Válogatási veszteség: a beszállított és a tisztán továbbértékesíthető mennyiség különbsége.
- Begyűjtési költség: járműkilométer, üzemanyag, személyzet és ürítési gyakoriság alapján.
- Tényleges hasznosulás: a további feldolgozásra átadott és elfogadott másodnyersanyag aránya.
A százalékos célok értelmezéséhez a teljes rendszerhatárt is meg kell határozni. Egy válogatósorra beérkező 100 tonna anyag nem jelent automatikusan 100 tonna újrahasznosított alapanyagot: a szennyezett és visszautasított frakciók is mérlegelendők.
Továbbra is szükség van a szelektív gyűjtésre?
Igen, mert a tisztábban elkülönített anyagok nélkül sok újrafeldolgozási folyamat műszakilag vagy gazdaságilag nehezen működik. A kutatás tanulsága nem a szelektálás elhagyása, hanem az, hogy a hulladékmegelőzésnek és az anyagáram tényleges hasznosításának a gyűjtés bővítése mellett is célként kell megmaradnia.
Az uniós hulladékhierarchia első helyen a megelőzést, ezt követően az újrahasználatra előkészítést és az újrafeldolgozást kezeli. Ez a sorrend ipari szemszögből is lényeges: a legjobb válogatótechnológia sem helyettesíti a keletkező hulladék mennyiségének csökkentését.
A következő fejlesztési lépés ezért nem egyszerűen több gyűjtőedény kihelyezése lehet. Az adatok, a lakossági ösztönzők, a logisztika és a feldolgozókapacitás összehangolása hozhat érdemi környezeti és gazdasági javulást.
Források
- Budapesti Corvinus Egyetem: Fejenként évi 12 kilóval többet szemetelünk… (2026. november 6.)
- Maró Z. M. – Ráti J.: Behavioral response to convenience, Environmental Challenges 24 (2026), DOI: 10.1016/j.envc.2026.101546
- Európai Unió: 2008/98/EK hulladék-keretirányelv, hulladékhierarchia
Borítókép: AI illusztráció, nem egy konkrét magyarországi hulladékfeldolgozó üzem felvétele.
