Napjainkban az európai ipar – kivált a vegyipar – egyre komolyabb versenyképességi problémákkal küzd. Friss elemzések szerint az elmúlt két évben az európai versenyképességi mutatók túlnyomó része nem javult, miközben egyre több termelési kapacitást építenek le a kontinensen. Ezzel párhuzamosan az új beruházások inkább olyan régiókba kerülnek, ahol kiszámíthatóbb az iparpolitika és erősebbek az ösztönzők.
Az Antwerp Kiáltvány, a Kritikus Vegyianyag Szövetség és az úgynevezett ipargyorsító jogszabálytervek (IAA) mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy az Európai Uniónak aktívabb és következetesebb politikát kell kialakítania. Az iparági szereplők általában három kulcsfontosságú elemet hangsúlyoznak, melyek a következők: 1) a stratégiai projektek engedélyezésének gyorsítása, 2) kötelező keresleti célok kijelölése a megújuló/körforgásos anyagok tekintetében, 3) a hosszú távú szabályozási kiszámíthatóság elősegítése.
A versenyképességi célkitűzések kritikusai viszont úgy látják, a gyorsított engedélyezés a környezetvédelmi és társadalmi szempontok mérlegelésének teljes kiüresedéséhez vezet, a kötelező keresleti célok pedig közvetlen piaci beavatkozásként tételezhetők. Az ilyesmi már csak azért is problémás, mert szöges ellentétben áll az EU korábbi közelítésmódjával.
És noha a hosszú távú szabályozási stabilitás iránti beruházói igény egyértelműen kitapintható, mindez még szűkebbre szabhatja a politikai mozgásteret, mégpedig a dinamikusan változó gazdasági-geopolitikai környezet miatt.
Bioökonómia alatt az iparágon belül alapvetően olyan gazdasági modellt értenek, mely nem a fosszilis alapú nyersanyagokra, hanem a megújuló biológiai erőforrásokra (mezőgazdasági termények, erdészeti melléktermékek, biológiai hulladékok) alapozza az ipari termelést. (A bioalapú vegyi anyagok, üzemanyagok, műanyagok és egyéb anyagok előállítása éppúgy ide tartozik, mint a felsoroltak integrálása a különböző ipari értékláncokba.)
A UPM szerint Európa már most is rendelkezik a szükséges tudományos, ipari- és nyersanyag-bázissal, amit számos ígéretes projekt is bizonyít. “Európa képes olyan ipari kapacitásokat kiépíteni, amelyek egyszerre illeszkednek a klímacélokhoz és globálisan is versenyképesek. Európában tartják a munkahelyeket, a szakértelmet és az ellátási láncokat. Összekapcsolják a regionális nyersanyagforrásokat a fejlett vegyipari gyártással. Azt is bizonyítják, hogy a megújuló alapú szén nemzetközi szinten is versenyképes lehet” – vélekedik a UPM.
Kétségtelen, hogy van néhány projekt, mely alátámasztani látszik, hogy a bioalapú termelés technológiailag és iparilag megvalósítható, sőt akár globálisan is versenyképes lehet. Ugyanakkor ezek inkább egyedi sikertörténetek, és nem egyértelmű, hogy a modell széles körben, jelentős állami támogatás nélkül is működőképes-e.
Forrás: UPM
Borítókép: rawpixel.com