Amennyiben a szemünk előtt kibontakozó olajársokkra az iparszerkezetet átalakítani képes fejleményként tekintünk, akár évi 500 ktCO2e kibocsátás és 1 TWh energia is megtakarítható lesz Magyarországon – derül ki egy vadonatúj tanulmányból.
Az iráni konfliktus következményeként jelentősen emelkedett a kőolaj-alapú üzemanyagok, alapanyagok és termékek világpiaci ára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy e begyűrűző hatás alól a hazai gazdasági szereplők sem tudják teljes mértékben kivonni magukat, még annak ellenére sem, hogy Magyarország energiaellátását jelenleg elsősorban az orosz, nem pedig a közel-keleti olaj biztosítja (miközben az orosz forrásoktól való fokozatos leválás időszaka egyre közelebb kerül). Ebben a kedvezőtlen helyzetben a bioökonómia (természetes, növényi eredetű ipari termékek stb.) és a körforgásos gazdaság (újrahasználat, újrahasznosítás) felé történő elmozdulás komoly kitörési lehetőséget jelenthet a hagyományosan magas importfüggőséggel rendelkező magyar ipar számára, miközben növeli a belföldön előállított hozzáadott értéket – derül ki a Green Policy Center friss tanulmányából.
Az Európai Bizottság által az elmúlt két év során, a Tisztaipar-megállapodás keretében körvonalazott számos jogalkotási és stratégiai kezdeményezés közül a magyar ipar szerkezetátalakítása szempontjából a legjelentősebb új elem a körkörösség erősítését, valamint a bioökonómiai termelési láncok kiépítését célzó intézkedéscsomag, az eddig kijelölt fejlődési pályához viszonyítva. Az Európai Unió ezek megvalósítását pénzügyi forrásokkal is támogatja.
A nemzetközi olajár-emelkedés a hazai ipar elektrifikációs folyamatát is tovább gyorsíthatja. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan indokolt a megújuló, zöld villamosenergia-termelés további bővítése, hogy az áramigény növekedése ne eredményezze az országos üvegházhatásúgáz-kibocsátás emelkedését az energiatermelő létesítmények nagyobb kibocsátásán keresztül. Ezen a területen a szélenergia jelentős, jelenleg még kihasználatlan lehetőségeket kínál, emellett a hálózati infrastruktúra fejlesztése, az energiatárolási kapacitások bővítése és a fogyasztói oldal rugalmassága is meghatározó szerepet játszik.
A szakemberek számításai alapján e változások 2030–2035 közötti időszakban évente hozzávetőleg 500 ktCO2e üvegházhatásúgáz-kibocsátás és 1 TWh végsőenergia-megtakarítás elérését tehetik lehetővé, azaz nem pusztán az anyagfelhasználás, hanem a klímapolitika és az energiahatékonyság szempontjából is jelentős eredmény érhető el általuk. E megtakarítás nagyságrendileg egy nagyobb cementgyár éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásának felel meg.
Forrás: Green Policy Center
Borítókép: magnific.com